2009. szeptember 23., szerda

Változások a Pillu karban!

Új Karvezető-helyettes: Tayler Thor Owain

Új Prefektusok: Cecilia Thulile, Georgina A. Greene

2009. szeptember 5., szombat

Az egyszarvú!

A véletlenek olykor kezünkre játszanak. Ez történt velem most is, találtam egy idézetet, amit ajánlok minden kartársamnak.


"Az egy a megismételhetetlen. Egyszer van. Egyetlenegyszer. Először és utoljára. Megfoghatatlan és meghatározhatatlan. A misztérium. A hallgatás őre a néma szent erdőben élő hangtalan egyszarvú, a tilalmak küszöbén, az utolsó lény, a lét legvégső alakja, az Egy. De hiába egy és egyetlen. Ha vele vagy, tudod, hogy ez az egy az egész és az egyetlen, a minden. Hiába van először és utoljára. Mindig volt és van és lesz. És hiába megfoghatatlan. Ő az egyetlen megfogható, ő a valóság, a realitás, a tapasztalat és a konkrétum, és ami rajta kívül van, az káprázat. Hiába ő a misztérium, ez a misztérium van bennem és benned, és ez vesz bennünket körül, és ez az, amit megérintünk, s amit megeszünk s amit látunk és orrunkkal beszívunk, s hiába titok, ez az, amit mindenki tud, és hiába tilalom, ez az, amiből vagyunk. Ez az egyszarvú."

Az idézet Hamvas Béla Unicornis című könyvéből származik.

2009. szeptember 4., péntek

Milyen volt a Pizsi-buli?

Ki gondolta volna. Mindenki, aki péntek este lecsoszogott a pillus csevegőbe pizsamát viselt. Talán ez okozta azt a kezdeti feszült hangulatot, mely a társaságon uralkodott. Hiába na...ismerni is alig ismerjük egymást. Ami az első fél órában ki is ütközött a kar tagjain. Na meg hát koedukál piszi-buli? Ritkaság számba megy, de a Pilluamulato tagjainak végül ez is egészen jól sikerült. A feloldódást nem más kezdte meg, mint a kastély, vagy éppen valamely professzor jótékony előrelátása. Nem mintha annyira jól esett volna, ami ránk hullott, hisz a tollak, amik fejünkre, arcunkra, minden egyes porcikánkra pergett a mennyezet felől elég kellemetlen következményekkel járt, de mégis...mikor már kellő mértékben kihapcizta, köhögte magát mindenki kezdtünk volna nevetni. Ha tudtunk volna...Mert a következő csapás a váratlanul megjelenő díszterem kitárult ajtaja felől érkezett. Pihe-puha párnák csapódnak minden diákhoz, bombázva őket, és engem is. Linda szegény, azt hitte, hogy valami csatatérre tévedt, pedig ő csak a párnáját követte. Egy-egy sorozat közben felfedezhettük saját párnánk surranását is, megregulázhatatlanul szökkentek el előttünk, hogy hátunk mögé kerülve hátba támadjanak, még mielőtt visszavonulót fújva el nem tünnek arra, amerről jöttek.
Ó nehogy azt hidje bárki is, hogy ezzel vége lett volna az estnek...Csak ezek után oldódott a hangulat, melyet a bútorok átrendeződése is elősegített. Pörögve-forogva, szinte táncra perdülve kerültek a helyiség közepére, körbe véve a kis dohányzó asztalt, melyen hirtelenjében finomságok tömkelege jelent meg. Sütemények, édességek, italok.Gina, mint egy kis házitündér, teletöltötte hamar mindenki poharát. Na igen, gyorsan ki is ürült egy üveg, mely az üvegezéshez adott Adriánnak ötletet.
Felelsz, vagy mersz...ez itt a kérdés.
Vagy válasszunk másik variációt? Hisz Antal eléggé pánikba esik annak hallatán, hogy az üvegezés bizony nem az üvegfújás egyik változata, hanem akár egy sikamlóssá is változó játék. Na ő köszöni szépen nem kér belőle. Ellentétben azzal a variációval, amiben első forgatás egy puszi az arcra, második egy a szájra, harmadik egy csók. Lám csak...forog az üveg körbe-körbe, s egyre inkább pirulnak a diákok. Ki jobban, ki kevésbé. De azt hiszem senkinek sem volt ellenére. Még Lucynek sem, pedig nagyon elbújt a haja mögé. Cecynek hangját alig hallottuk, ráadásul sikerült saját magát kiforgatni, de hamar megoldotta a helyzetet, s Ginának adta a puszit. Mi van abban...Nem is ő volt az első. Lányok hamarabb adnak egymásnak puszit. Nem úgy a fiúk!
A csók az elmaradt, de egy puszit láthattunk Antal és Lucy között "csattanni". De miért is teszem ezt idéző jelbe, hisz talán nekik tényleg csattanó volt. Ezt már csak ők tudhatják. Hogy rólam még nem esett szó? Elnézést, de önmagáról nem szívesen firgangat az ember, de azt azért mégis, hogy igazán jól esett, amit kaptam. A legcsendesebb talán Rosina volt az est folyamán, de ős is, ahogy mindenki más jól érezte magát. Remélhetőleg várjátok már a következő összejövetelt, ami a szinfalak mögött szerveződik.