Akane Sensei-től kaptuk :)

Karszellem pályázat eredmény

Kedves Pillusok!

Hosszú hosszú idő után lezárult a karszellem pályázat. Bár nem sok pályázat érkezett -sajnálatomra- mégis igen szoros volt a verseny. De nem is csigázok tovább, íme az eredmény, és a pontok.

Örömmel jelentem be, hogy a pilluamuleto karszelleme: Eleelaike de Pilluamuleto

I. Linda Johnstone jutalma 30 pont
II. Krisztyne Blackcat jutalma 20 pont
III. Georgina A. Greene jutlma 10 pont

Gratulálok az összes pályázatírónak, és köszönjük szépen, hogy színesítették a kar életét ezekkel az érdekes karaktertörténetekkel.

Figyelem pillus társaság!

Mogorva szeretettel várok minden kedves mozogni vágyó ifjoncot, és tanárt a Smaragzöld tónál november 28-a 18:00 környékén.

Meleg ruhát, kesztyűt, sapkát, sálat, és aki tud, korcsolyát hozzon magával!

Bárki hívhat barátokat más karokból, hogy egy szép esténk legyen.

Tayler Tohor Owain

Szellem pályázat - III. pályázat

Rebecca Hobbs

Szomorú sorsomról szememből hulló könnyek zápora árulkodik, melyekkel talán bosszantalak is benneteket, mikor a Pilluamuleto torony szobáin elsuhanva hűs permet száll arcotokra, mintha a semmiből kerülne oda. Látom, hogy keresitek a forrását, de nem akarok szemetek elé kerülni, hisz csak rossz kedvet árasztanék szét köztetek. Vidámságot csak a lányok éjszakai sutyorgása, a fiúk apró csínytevései hoznak számomra. Hallom az kisebb-nagyobb kívánságokat, melyeket ajkatokról felszálló sóhajok árulnak el. Egy ilyen sóhaj ösztönzött arra, hogy gondolataimat, melyek most is kavarognak még bennem, s történetemet meséli el, pergamenre vessem. Íme hát bemutatom nektek múltamat, jelenemet, és kezetekbe adom jövőmet.

Koraszülöttként jöttem a világra Abigail Hobbs és Graham Hobbs gyermekeként 1532 tavaszán. Alig voltam két kiló, elvesztem a hatalmas kendőben, melybe a bábaasszony becsavart, s elvitt anyámtól rögtön születésem után. Oly gyenge volt ő, hogy belehalt a szülésbe, nekem pedig gondoskodásra, anyatejre volt szükségem. Apám adott nekem nevet anyám kívánsága szerint, Rebecca lettem. Ő azonban bánatában nem tudott rólam gondoskodni, így a bába elvitt egy asszonyhoz, aki hitt a mágiában, őnnön maga is tünde volt. Akkor született saját gyermeke is, így aki csak látott benünket cseperedni együtt, elhitte, hogy ikrek vagyunk, én és a bátyám Fransis De Pilluamuleto. Hosszú évek teltek el, szüleink tanítgattak minket a különböző varázslatokra, a tünde lét előnyeinek használatára, és hátrányainak elviselésére. Hosszú, selymes hajunkkal fülünket mindig eltakartuk, hogy titkunkat, tünde létünket elrejtsük a kíváncsi szemek elől.
Fivéremmel lassan felcseperedtünk, s alig 160 évesen megismertettük egymással a szerelem szépségeit. Egy erdei séta után átadtuk magunkat a szenvedélynek, megfeledkezve a külvilágról. Békés együttlétünket megzavarta egy félvér, egy gonosz jellem, ki a halálba küldte kedvesemet, s nekem végig kellett néznem, ahogy a lángok martalékává vált. Bosszút esküdtem, forrongott bennem a düh az elkeseredettség. De a sors iróniája, hogy szívem alatt hordoztam egy gyermeket. Ez a tény megbékélésre ösztönzött, s bár szomorúságomban vérzett a szívem, és sosem tudott megnyugvást találni én mégis arra törekedtem, hogy másoknak segítsek, s ne kerüljenek olyan helyzetbe mint én. Áldott állapotom alatt is mindvégig titkok rengetegében kellett léteznem.
....hogy mire való volt ez a titkolózás s félelem?
Nem hiszem, hogy közűletek bárki is lenne, aki nem hallott a boszorkányok, varázslók szörnyű üldöztetéséről, melyek az 1700-as évek végén tartották rettegésben a mágusok életét.Nem használhattuk varázserőnket, mert azzal elárultuk volna saját magunkat. A Sors iróniája, hogy annak az árulónak a felnőtt leánya is üldözötté vált, aki gyermekem apját feladta. A nő sírva jött gyermekével, kérlelt, hogy rejtsem el mindkettőjüket, s én, akinek ekkorra már hatalmas terhem volt az erdőben kerestem neki menedéket, ott, ahol megfogant a kis élet. A fájdalom, ami nyakamba zúdult az emlékek hatására beindította a szülést, s az erdőben adtam életet kicsi leányomnak. Szerencsére kedves barátnőm segítségére számíthattam mindig, ha bajban voltam. Sokallotta távozásomtól eltelt időt,s keresésemre indult. Még éppen időben... Ő karjaiba vette lányomat, s én is indultam vele, de gyenge voltam, nem volt kellő varázserőm sem. Újra árulás áldozatává váltunk, s üldözöttekké az által, akinek minden bánatom ellenére segítettem. Barátném nem tudott mindkettőnket menekíteni, így én arra kértem, hogy gyermekemet nevelje fel, s a Failariël de Pilluamuleto nevet adja neki.
Akkor láttam őket utóljára még éltemben, mikor a Torneransi mágusképző helyén, ahol akkoriban még csak pár faház állt kikötöztek a máglyára. Könnycsepp hullott le szememből, önálló életre kelve, vályatot kezdve arcomba, füldre hullva apró kristállyá alakult, jelet hagyva ezzel lányomnak, hogy tovább tudja vinni jócselekedeteimet. Mikor a máglyát meggyújtották, s én továbbra is csak könnyemet hullattam jajjszó nélkül, abban bízva, hogy újra együtt lehetek kedvesemmel, még nem sejtettem, hogy ez nem lehetséges. Itt kellett maradnom ebben a különös állapotban. Lebegve a túlvilági lét, és a hús-vér világ között. Figyelemmel kísértem lányom felnövését, az iskolaalapítást, s minden tettét, melyekkel a diákjai útját egyengedte. És láttam azt is, ahogy árulóm utódai is ide jártak az iskolába még ma is. Most is jár egy köztetek, talán nem is sejti ezt az egész históriát már. Gondolkodóba ejtett, hogy talán azért ragadtam itt, hogy bosszút álhassak sérelmeim miatt....vagy netán valami más oka lehet. Talán arra várok, hogy egy az utódok közül bocsánatomat kérjen..... Nem tudom mi lehet az ok, de én bosszút sosem állok, ha begbocsájtani nem is tudok.
Kérlek titeket, hogy, ha sorsom bármilyen formában megérinti lelketeket szólítsatok nevemen, hívjatok, s én megjelenek szemeitek előtt, hű társammal, Marthaval, a fekete cicával, aki a tűzbe is követett engem, s nem tágít mellőlem a szellemlét síkján sem.

Szellem pályázat - II. pályázat

Nyikolaj Pjotr Konsztantyinov
(Szentpétervár, 1832 07. 15. – Tornerans, 1855. 09. 23.)

1832. július 15.-én látta meg a napvilágot, az Oroszországbeli Szentpétervárott.
Nemesi család egyetlen mágus csemetéjeként. Családja közeli rokonságban állt a Romanov családdal. Édesapja Szergej Fjodor Konsztantyinov, édesanyja Tatjána Nyikolajevna Konsztantyinova (született: Tatjána Nyikolajevna Romanova). Három testvére: Marija és Fjodor, akik ikrek voltak, és Zoya.

Nyikolajnál elég korán jelentkeztek a mágikus képességek, szülei és családja eleinte nem tudták mire vélni a sok „furcsa” dolgot, amit csinált, mindent kipróbáltak, és mivel a mágia világáról semmit nem tudtak szinte kétségbeestek tehetetlenségükben. Aztán egy nap Carszkoje Szelóból állított be hozzájuk az egyik ott élő, és szolgáló ember, Mihail Oszupov, aki azt állította tudja mi történt/történik a fiúval, és kétségbeesés helyett legyenek inkább büszkék rá. A szülők - Szergej és Tatjána - tele voltak kérdésekkel, de mielőtt többet megtudtak volna megkellett ígérniük, hogy soha nem mondják el a titkot a családon kívül senkinek. Mikor ez megtörtént odahívták a három idősebb testvért, Zoya 13, Fjodor és Marija 15 évesek voltak ekkor, Nyikolaj pedig csak 5 éves, vagyis túl kicsi ahhoz, hogy felfogja mi történik körülötte.

Mihail szépen aprólékosan, érthetően adta a szülők tudtára, hogy a fiúkban mágikus erő lakozik, olyan szépen készítette elő a történetet, hogy sem a szülők sem a család nem ijedtek meg, ehelyett érdeklődtek, hogyan tudnának segíteni rajta. Azzal tisztában voltak, hogy nem megfordítható állapot, és szerették volna a helyzetből a lehető legtöbbet kihozni. Tanítattni akarták a fiúkat, de ekkor még nem volt Oroszországban mágusképző, és igazából még egy tanodáról sem hallottak. Mihail felajánlotta, hogy csekély tudását átadja a fiúnak, de majd csak ha betöltötte a 10. életévét, mert addigra már talán feltudja fogni és képes lesz megemészteni a dolgokat. Az elkövetkezendő pár év nyugalomban telt, persze az idegenek furcsálták a dolgokat amiket a fiú csinált, de a családja egyre jobban örült az „adománynak”, amit a természettől kapott. Édesapja beleásta magát a családfájukba, hogy kiderítse honnan is származhat fia tehetsége, de mikor már 10 generációra visszamenőleg sem talált semmi említésre méltót, sem ő, sem neje családjában, feladta a keresést. Első 10 évét Nyikolaj főként nyelvek tanulásával töltötte, mivel szülei úgy gondolták, bármerre is viszi az útja ennek mindig hasznát tudja majd venni. A fiú még nem sejtette, milyen hálás lesz majd a szüleinek ezért.
Korán elérkezett Nyikolaj 10. születésnapja, az egész család vett már észre változásokat, a mágiáját és annak használatát egyre tudatosabbnak érzékelték. 1842. július 15.-én este megjelent Mihail, és magával vitte a gyermek Nyikolajt, hogy megtanítsa kordában tartani, és mégis erősebbre fejleszteni a varázserejét. A fiú nem tudta, de a csomagjai már készen voltak, miután elbúcsúzott családjától,hosszú útra indult. Édesapjától búcsú ajándék gyanánt egy baglyot kapott, akit Mihail hozott, így fogják majd tartani a kapcsolatot. Nyikolaj ekkor még nem tudta mi vár rá.

Mihail és Nyikolaj teljesen a nulláról indultak, és szépen apránként haladtak előre. Az első években csak a kordában tartás művészetét mutatta meg a fiúnak, ezután következtek azok az igék, amiket Mihail is tökéletesen tudott, és így át tudta adni tanítványának. Mikor Mihail úgy érezte már nem tud többet tanítani a fiúnak, aki eddigre betöltötte a 18. életévét tanácsolta neki, hogy menjen Farquem országába, ezen belül is Tornerans városába, hogy ott tovább képezhesse magát. Mihail hallott Pilluamuleto tündérről, akinek mágikus erejének és képességének a híre még a távoli Oroszországba is eljutott, üzent hát a Tündének, hogy van egy fiú akinek tanításra lenne szüksége, és ő úgy gondolta, hogy remek tanára lenne ennek az ifjúnak. Mihail ekkor már tudta,(legalábbis sejtette), hogy a fiú nagy jövő előtt áll, tudta, hogyha tovább képezik nem egyszerű mágus lesz belőle, hanem a legjobbak egyik, szinte Merlinnel lehetne egy vonalra tenni. Az elmúlt 8 évben kitartásával és bátorságával bizonyította ezt neki. De Mihail soha nem volt tanár, ő csak segíteni tudott elindulni a fiúnak, többet nem tehetett érte, így nagy örömmel fogadta a választ, hogy Failariël de Pilluamuleto vállalja a fiú tanítását. Nyikolaj 1851 januárjában indult neki a hosszú útnak, kérte mesterét, hogy tartson vele, de Mihail már nem volt fiatal, és nem akarta a saját maga által okozott terhet a fiú vállára tenni. Nyikolaj szíve szerint meglátogatta volna a családját, akiket 8 éve nem látott leveleket váltottak, de nem volt tanácsos találkozniuk, amíg a fiúban nem tisztázódott a saját erejének mértéke, viszont mire elérte ezt a szintet tudta, hogy most nem állhat meg egy pár napra sem, azonnal tovább kell képeznie magát. Miután elindult nap mint nap szánt pár órát, hogy gyakorolja képességét, és ilyenkor arra is fordított időt, hogy leveleket írjon szüleinek és Mihailnak is.


Farquem országát 1851 szeptemberében érte el a fiú, de innen még hosszú út vezetett Torneransba. A várost 1851 novemberében érte el végül. A város határához érve botlott bele Failariël de Pilluamuleto-ba. A tünde azonnal érezte a fiú körül azt a mágikus aurát, amiről Mihail írt neki, de mindketten jobbnak látták, ha a fiú nem tud az Ő levelezésükről. Elhívta magához, a fiú jól megtanulta, hogy képességét ne árulja el idegeneknek, így csak akkor ismerte be mikor Pilluamuleto mutatott neki egy-két bűbájt, amivel bizonyította, hogy Ő nagyon is jól tudja miről beszél. Ekkor érezte azt Pilluamuleto, hogy jól döntött, mikor elvállalta a fiú tanítását. Felmérte annak tudását, és meglepődve látta, hogy Mihail mennyi mindent megtanított a fiúnak. Kicsit megkönnyebűlt, mikor tudatosult benne, hogy nem az alapokról kell indulniuk, volt mire építeni, és ez jó érzéssel töltötte el a Tündét. Az idegenek elől próbálta eltitkolni Nyikolaj létezését, és ez sikerült is neki hosszú-hosszú ideig. Nyikolaj egyre több és több új bűbájt és igét tanult meg Pilluamuleto-tól, és a fiú a segítséget úgy próbálta meghálálni, hogy rengeteget gyakorolt, és ott segített ahol csak tudott. Mikor már egy éve volt Pilluamuleto tanítványa, a tünde készített neki egy saját pálcát – ugyanis addig csak a Mihailtól megörökölt 1000 éves pálcát használta- 13,5 hüvelyk, cseresznyefa, unikornis maggal készült pálca volt. Nyikolaj nagyon örült neki, és azonnal meg is írta Mihailnak és a családjának, hogy mi történt vele, tudta hogy szülei vele fognak örülni ahogy a testvérei is. Szerette volna látni őket, de tudta hogy a látogatásukkal veszélybe sodorná Pilluamuletoval közösen dédelgetett titkukat, és ezt nem merte megkockáztatni, sokkal jobban tisztelte a tündét, mintsem felelőtlenségével kihívja maga ellen a sorsot. A hálához, amit iránta érzett semmi nem érhetett fel, még a családja után érzett hiány sem.
A tanulás és a tanítás mindkettejüknek örömet szerzett, és elkezdték tisztelni egymást. Nyikolaj már három éve volt Pilluamuleto tanonca, mikor betoppant annak három mágustársa, Geralt el Extremus, James Pugnax és Clerd Signumus Fye. Ez a négy nagy hatalmú és bölcs mágus elhatározta, hogy alapít egy iskolát, amelyben a mágus és boszorkány növendékeket készítik fel a felnőtt korra. Pilluamuleto nehezen, de belement a dologba, ez éppen kapóra jött neki, hiszen neki már volt egy tanítványa, de ezt még mindig titokban tartotta, így nem kötötte társai orrára sem. Tudta, hogy ha tovább képezi Nyikolaj-t az átveheti a helyét, majd ha eljön az ideje, de tisztában volt vele, hogy az nem most lesz. Nyikolaj csak titokban segíthetett, segítetett pár díszlet elkészítésében, és kitalálásában. Főként a kitalálásban, nagyon ötlet gazdag fiú volt, így megkönnyítette a tünde munkáját.

Már álltak a vár falai, de Pilluamuleto még nem készítette el a saját karának tornyát. Elhatározta, hogy megmutatja a kastélyt Nyikolajnak, és a segítségét kéri. 1855-ben az éj leple alatt sétáltak a kastély tövéhez. Körbe járták többször is, mikor Nyikolaj rámutatott az egyik falra, hogy szerinte ott legyen Pilluamuleto tornya. A tünde elfogadta a fiú javaslatát, így megegyeztek, hogy Pilluamuleto még azon a héten létre is hozza a tornyot. Már épp indultak volna vissza a tünde házába, mikor a falból egy hatalmas tégla esett ki, és eltalálta Nyikolajt. A fiú azonnal szörnyet halt. Pilluamuleto mély gyászt érzett, elvesztett egy tanítványt, egy segédet, egy barátot, és egy olyan embert akire szinte fiaként tekintett, ezért elhatározta, hogy titokban fogja tartani a fiú létezését, bár csak 4 évet töltöttek együtt, de Pilluamuleto ezek után nehezen talált önmagára, talán igazán soha nem sikerült neki. Nyikolaj mindössze 23 éves volt ekkor. A fiú nem mondta el a tündének, hol találja a családját, így azokat Pilluamuleto nem tudta értesíteni, Mihailra bízta a feladatot, azzal a feltétellel, hogy nem jöhetnek ide, csak ott Oroszországban gyászolhatják Nyikolajt. Miután eltemette a fiút, a legnagyobb csendben és titokban, felment a kastélyhoz, és az adott helyen létrehozta a Pilluamuleto tornyot, akkor és ott határozta el, hogy a kar tagjainak minden tulajdonsággal rendelkeznie kell, amivel Nyikolaj rendelkezett, vagyis nem az erejére, hanem az eszére kell támaszkodnia, ötlet gazdagnak segítőkésznek kell lennie, tiszteletben kell tartania a másik kívánságát, és lehetne még hosszú ideig sorolni a listát. Tehát Nyikolaj Pjotr Konsztantyinov épp olyan alap pillére a Pilluamuleto-nak, mint maga Failariël de Pilluamuleto.


Amit maga Pilluamuleto sem tudott, hogy Nyikolaj szellemként mellette maradt, figyelte a munkásságát, látta az utódot, akit helyette választott ki, végig kísérte a Pilluamuleto kar összes karvezetőjének munkáját, és bármikor készen áll arra, hogy segítsen ha szükség van rá. Soha nem tudták meg, ha ő segített valakinek még az sem tudott róla akinek segített, ha arra volt szükség nyugalmat teremtett, ha arra volt akkor meg kedvet csinált, vagy épp megadta valamihez a kezdő hangulatot. Lehet, hogy neki köszönhetjük a párnák táncát a pizsi bulin? Nem tudhatjuk, csak bízhatunk benne, hogy megmutatja magát, és karunk tagjaként velünk marad majd.

Szellem pályázat - I. pályázat

Eleelaike de Pilluamuleto

(A Pilluamuleto toronyban kószáló szellem)

Eleelaike de Pilluamuleto története már rég a feledés homályába merült, nincs aki felidézze, újra és újra elmesélje a tünde nő viszontagságos életét. Talán mert az emberi emlékezet ilyesfajta esetek megőrzésére nem alkalmas, hiszen az emlékeik hosszú idő multával kikopnak. Talán csak egyetlen személy van, aki tökéletesen el tudná mesélni mindazt, ami több mint egy évszázada történt meg Tornerans városában. Ez a személy, még máig köztünk van, titkon, a világtól elzárkózva, hiszen már nem lehet a világunk része. Kikopott, elhalványult, kósza lélek, aki itt ragadt köztünk, itt él velünk. Bizony a Pilluamuleto torony rejtélyes lakója maga Eleelaike de Pilluamuleto.
Aki hasonlóságot vél felfedezni a nevet illetően, a Tornerans Mágusképző egyik alapítójával, az bizony jól gondolja. Nem is kis köze volt egymáshoz a két nőnek, ugyanis Eleelaike volt Failariël húga. Sokan nem tudják ezt, ilyesfajta információkat nem őriznek a régi kódexek, történelemkönyvek, de még a de Pilluamuleto családfája sem. Mintha ez a nő soha nem is létezett volna, az emlékét senki és semmi nem őrzi.
A fiatal tünde lány, nem is olyan sokkal nővére születése után jött a világra, egy borús, esős délután. Talán rossz előjelként is lehetne ezt értékelni, rá lehetne mondani, hogy ez az oka azoknak az eseményeknek, amit most elregélek. Talán így is van, talán az eső volt az oka. Talán ennek köszönhető, hogy Eleelaike ennyire más volt. De akkoriban ezen kívül más jelet nem tapasztaltak a szülők és sokáig nagy volt a boldogság. A két testvér szinte elválaszthatatlan volt. Együtt követték el gyermeki csínytevéseiket, egymásnak mesélték el a problémáikat és mindig kiálltak egymás mellett. Viszont, ahogy szép lassan felnőttek, az idősebb testvér tehetségesebbnek bizonyult a fiatalabbnál. Failariël ügyesebb volt, okosabb volt, szebb volt húgánál, ami őt titkon rettentően frusztrálta, mardosta az irigység a fiatal lányt, hogy nővérének minden sikerül és bármihez ér, az arannyá válik, míg ő maga jobban szeretett szórakozni, élvezni az életet és mit sem foglalkozott a tanulással, vagy hogy bármit is tegyen azért, hogy mindez másképp legyen. De tudjuk milyen az irigység. Sokáig csak lappang, az ember még csak nem is tud róla, de közben, mint átkos féreg, mardossa a lelket, míg végül teljesen meg nem öli.
Eleelaike-t egyre inkább kezdte zavarni eme különbség, szép lassan gyűlölet ébredt benne nővére iránt, elhidegültek egymástól. Eleelaike nem foglalkozott már nővérével, nem fogadott el tőle segítséget, sem tanácsot.
Az 1854-es év volt a vízválasztó a fiatal tünde életében, amikor is az a bizonyos három varázsló felkereste a nővérét, hogy együtt alapítsák meg a Tornerans Mágusképzőt. Teljesen felháborodott, hogy őt még csak meg sem kérdezték, nem hogy bevették volna. Pedig Tornerans ugyanúgy az ő városa is volt, ugyanannyi köze volt mindenhez, mint nővérének és az, hogy ő is segédkezzen, meg sem fordult a három alapító fejében. Ez egy kritikus pontja a történetnek, ahol mindenképp érdemes megállni, ha okokat keresünk a későbbi eseményekre.
Vajon a mellőzöttség tehet arról, hogy Eleelaike azt az utat választotta, amiről még szó lesz? Vajon a három másik alapító hibája, hogy nem kértek fel egy - szépen fogalmazva is tehetségtelen - boszorkát arra, hogy velük és nővérével alkosson egy ekkora volumenű művet? Talán ez nem róható fel hibaként. Eleelaike reakciója és abszolút önző megnyilvánulása egyértelműen a saját hibája. Ugyanis ezen hír hallatán azonnal a nővéréhez sietett, szemrehányást tett neki, hogy miért vállalta el? Hogy őt miért nem vetette észre? Kiabált és olyan szavakat vágott nővére fejéhez, amiket talán máig nem felejtett el, ahogy a torony-folyosókat járja éjszakánként és újraálmodja az életét egy vég nélküli rémálomban.
Csend. Ez jellemzi az elkövetkező éveket. Eleelaike-ről senki nem tudott semmit, még tulajdon nővére sem. Mintha csak azután az ominózus beszélgetés után elnyelte volna a föld. Egy-egy vándor suttogta néha, hogy a szépek népének egyike a fény helyett a sötétet választotta, hogy velejéig megromlott, de semmi biztos információ. Csupán kósza hírek, mely egy olyan dühöt és veszedelmet rebesgetett, mely az erdőket járja éjszakánként, szürke árnyként és az állatok és növények rettegnek tőle.
Egyik éjszaka Failariël hírt kapott egy megsebzett unikornisról a készülő iskola erdejében. Természetesen szívén viselte az unikornisok sorsát, hiszen nem egy az ő közbenjárásával lett betelepítve. Sietett hát, amíg nem késő, nagyon nem szerette volna, ha egy példány is kiszenvedne, bár el sem tudta képzelni, milyen teremtény lehet az, amely képes ilyen szörnyű tettre. Ahogy a nő sietett le az erdőbe, Geralt észrevette a siető nőt és úgy döntött, hogy követi. Talán rossz előérzete volt az Extremust alapító férfinek. Mindenesetre Failariël ezt nem vette észre. Követte hát az ezüstös vérnyomokat a fűben és az avarban, míg végül elért egy kisebb tisztásra, egy patak partján, ahol egy gyönyörű, ámbár sebesült lábú unikornis nézett vele szembe. Az állat még állt a lábán, viszont, amint a tünde nő megjelent, a lószerű teremtmény elkezdte rázni a fejét, tekintetéből félelem sugárzott, mintha csak figyelmeztetni szeretné a nőt. És ekkor egy villanás futott keresztül a tisztáson, egyenesen Failariël irányába. A nő felismerte magát az átkot és azt a hangot, melyen a varázsige zendült. Az egyik bozótosabb részen, ugyanis Eleelaike bujkált, nővérére szegezett pálcával.
Failariël nem halt meg. Hatalmas szerencsének köszönhetően, de életben maradt. Köszönhetően Geralt lélekjelenlétének. Kivédte a nő felé tartó átkot, majd egy suhintással, még mielőtt Eleelaike szólhatott volna, lefegyverezte. Ahogy a pálca kiröppent a kezéből, ő abban a pillanatban érezte, hogy ezzel vége, esélye sincs arra, hogy nővérén érvényesítse dühét. Térdre rogyott, összekuporodott az avarban és csak a halk zokogása hallatszott. Viszont nővére, ahelyett hogy bármilyen szemrehányást tett volna neki, vagy esetleg a bosszút forralta volna magában, odasétált húgához, leereszkedett hozzá és átölelte. Hogy Eleelaike-ben ezúttal mi zajlott le, azt csak az tudhatja, aki volt már hasonlóan szívszaggató helyzetben. De a fiatal tünde nővére nyakába borult és vagy százszor elhagyta a száját a bocsánatkérés, ha nem ezerszer. Végül Eleelaike minden dühe elszállt, amit éveken át dédelgetett és nővére megadta neki a lehetőséget, hogy velük, szintén a kastélyban éljen és akár segítsen is. Így váltak el aznap éjszaka a leendő Tornerans Mágusképző kastélyában és tértek nyugovóra. Legalább is mindenki így vélte...
Hajnalban a csillagvizsgáló torony tövében megtalálták Eleelaike holttestét...

Minden bizonnyal a bűntudat nem hagyta nyugodni a fiatal tündét, ezért döntött úgy, hogy véget vet az életének. Azóta kísért a sokáig elhagyatott kastélyban, abban reménykedve, hogy majd lesz valaki, akinek segíthet, de nővére előtt már soha nem mutatkozott. Úgy érezi, hogy kudarcot vallott, és így nem mert a szeme elé kerülni. Aztán mikor az iskola benépesedett végre teljesült az, amiért ezen a földön maradt: Hogy segítse nővérének a házát, melyet fáradtságos munkával alapított meg. Titkon szeretné, ha végre büszke lehetne rá a nővére, hogy kitörölhesse mindenki emlékéből azt amit valaha tett és úgy őrizné meg a közemlékezet, mint nővérének hű segítője és követője.

Halloween bál!!!

Jövő héten szombaton (azaz 31-én) 18 órától bál lesz a kar dísztermében. Megjelenés kötelezően, szabadon választott jelmezben. Természetesen, aki nem tud pontban 18kor megjelenni, jöhet később is. ^^

Hogy kicsit izgalmasabbá tegyük az estét...

Egy kis versenyt hirdetek a diákok között. A feladatot lehet önállóan, vagy párban végezni, de mindenképp csak a halloween napi jelmezben. Tehát, aki, vagy akik a legtöbb édességet gyűjtik be a tanári kartól, az a későbbiekben ajándékban részesül/nek. A csokikat, édességeket természetesen szerepjátékosan kell begyűjteni a tanároktól. A verseny csütörtök este 18órától, szombat este 18 óráig tart. (lényegében csak azért van rá két nap, hogy ki lehessen játszani szerepjátékosan)

Figyelő szemeim pedig rajtatok tartom! ;)
Jó szórakozást!

Pillus szellem-pályázat

Keressük a kar szellemét. Elbújt egy elfelejtett, vagy talán még fel nem fedezett poros helyiségben a kar tornyán belül. talán Ti is halljátok az éjszakai kopogásait, vagy néha azt is, ahogyan átsuhan a társalgón. Sőt, még megeshet az is, hogy ő az, aki felelős a pizsama estés párnatámadásért. Nem tudni.
Mindenesetre, szeretnénk, ha végre fény derülne erre a karszellemre. Írd meg történetét, életútját, szellemmé válását!
Jól kidolgozott karaktertörténet írjatok, elengedhetetlen a karakterkép. Előny, ha figyelembe veszitek a kar történetét, sajátosságait, jellemvonásait.

Pályázat leadási határidő: október 25. 20:00

Cím: dvplan@hotmail.com , csatolt file-ként, a tárgyhoz írjátok: karszellem

És természetesen a jutalmazás sem marad el...

I. helyezett: 30 pont, és az ő szelleme lesz a későbbiekben a kar szelleme. -Neve nem fog elhalványulni az idők folyamán Very Happy -
II. helyezett: 20 pont
III. helyezett: 10 pont
A többi pályázó 5-5 pontot kap.

2009/2010.

Elkezdődött az új tanév az iskolában, ami minden bizonnyal tartogat még számunka nagy meglepetéseket. :)

Mondhatni, hogy a vizsgaidőszakot kisebb-nagyobb sikerekkel zártuk le. 9 diák léphet másodikba:

Addison S. Burch
Cecilia Thulile
Clio Wynmore
Genevieve McDarell
Ireth Benkovits
Krisztyne Blackcat
Linda Johnstone
Melinda Warren
Stefán Adrián

Változott kissé a tanítás is, új tanárok érkeztek az iskolába. Ezzel elég szépen megnőtt a felvehető órák száma is.
Jelenlegi tanárgárda a következő:

Akane Achironu: Átváltoztatástan
Amber McCarthy: Sötét Varázslatok Kivédése
Cassandra Margaret King: Gyom-, és Gyógynövénytan
Celinda Sanna Lupehox: Mágiatörténelem, Krisztallográfia
Christian Blackstone: Illúziómágia
Dorothea Bristow: Számmisztika
Dr. Seon Min-Kyung: Asztronómia
Gerard Rowne Wayner: Bájitaltan
Kali Friminka: Táncmágia
Marius Varney: Mitológiák és Vallások
Narmo Roquen Calwa: Legendás Lények Gondozása
Paolo Marquez: Természetmágia
Samuel Gottwald: Dalmágia
Tayler Thor Owain: Varázsfegyvertan
Thierry de Montmorency: Bűbájtan, Mágusirodalom

Az iskolába idéntől indulnak új szakkörök, illetve sportolási lehetőségek. A párbaj szakkörre igaz már lejárt a jelentkezési határidő, de október végén újra lehet próbálkozni.
sportolási lehetőségnek a DB megalkotta a kviddics szabályrendszer. Egyenlőre még csak csapattagokat várnak, de minden bizonnyal hamarosan az is útjára indul.
Ebben az évben indul útjára az iskola újság is, ahova sok szeretettel várjuk diákok cikkeit különböző rovatainkba.

Tömören ennyi lenne az új évről, ami számos meglepetést tartogat még a diákok számára.

Változások a Pillu karban!

Új Karvezető-helyettes: Tayler Thor Owain

Új Prefektusok: Cecilia Thulile, Georgina A. Greene

Az egyszarvú!

A véletlenek olykor kezünkre játszanak. Ez történt velem most is, találtam egy idézetet, amit ajánlok minden kartársamnak.


"Az egy a megismételhetetlen. Egyszer van. Egyetlenegyszer. Először és utoljára. Megfoghatatlan és meghatározhatatlan. A misztérium. A hallgatás őre a néma szent erdőben élő hangtalan egyszarvú, a tilalmak küszöbén, az utolsó lény, a lét legvégső alakja, az Egy. De hiába egy és egyetlen. Ha vele vagy, tudod, hogy ez az egy az egész és az egyetlen, a minden. Hiába van először és utoljára. Mindig volt és van és lesz. És hiába megfoghatatlan. Ő az egyetlen megfogható, ő a valóság, a realitás, a tapasztalat és a konkrétum, és ami rajta kívül van, az káprázat. Hiába ő a misztérium, ez a misztérium van bennem és benned, és ez vesz bennünket körül, és ez az, amit megérintünk, s amit megeszünk s amit látunk és orrunkkal beszívunk, s hiába titok, ez az, amit mindenki tud, és hiába tilalom, ez az, amiből vagyunk. Ez az egyszarvú."

Az idézet Hamvas Béla Unicornis című könyvéből származik.

Milyen volt a Pizsi-buli?

Ki gondolta volna. Mindenki, aki péntek este lecsoszogott a pillus csevegőbe pizsamát viselt. Talán ez okozta azt a kezdeti feszült hangulatot, mely a társaságon uralkodott. Hiába na...ismerni is alig ismerjük egymást. Ami az első fél órában ki is ütközött a kar tagjain. Na meg hát koedukál piszi-buli? Ritkaság számba megy, de a Pilluamulato tagjainak végül ez is egészen jól sikerült. A feloldódást nem más kezdte meg, mint a kastély, vagy éppen valamely professzor jótékony előrelátása. Nem mintha annyira jól esett volna, ami ránk hullott, hisz a tollak, amik fejünkre, arcunkra, minden egyes porcikánkra pergett a mennyezet felől elég kellemetlen következményekkel járt, de mégis...mikor már kellő mértékben kihapcizta, köhögte magát mindenki kezdtünk volna nevetni. Ha tudtunk volna...Mert a következő csapás a váratlanul megjelenő díszterem kitárult ajtaja felől érkezett. Pihe-puha párnák csapódnak minden diákhoz, bombázva őket, és engem is. Linda szegény, azt hitte, hogy valami csatatérre tévedt, pedig ő csak a párnáját követte. Egy-egy sorozat közben felfedezhettük saját párnánk surranását is, megregulázhatatlanul szökkentek el előttünk, hogy hátunk mögé kerülve hátba támadjanak, még mielőtt visszavonulót fújva el nem tünnek arra, amerről jöttek.
Ó nehogy azt hidje bárki is, hogy ezzel vége lett volna az estnek...Csak ezek után oldódott a hangulat, melyet a bútorok átrendeződése is elősegített. Pörögve-forogva, szinte táncra perdülve kerültek a helyiség közepére, körbe véve a kis dohányzó asztalt, melyen hirtelenjében finomságok tömkelege jelent meg. Sütemények, édességek, italok.Gina, mint egy kis házitündér, teletöltötte hamar mindenki poharát. Na igen, gyorsan ki is ürült egy üveg, mely az üvegezéshez adott Adriánnak ötletet.
Felelsz, vagy mersz...ez itt a kérdés.
Vagy válasszunk másik variációt? Hisz Antal eléggé pánikba esik annak hallatán, hogy az üvegezés bizony nem az üvegfújás egyik változata, hanem akár egy sikamlóssá is változó játék. Na ő köszöni szépen nem kér belőle. Ellentétben azzal a variációval, amiben első forgatás egy puszi az arcra, második egy a szájra, harmadik egy csók. Lám csak...forog az üveg körbe-körbe, s egyre inkább pirulnak a diákok. Ki jobban, ki kevésbé. De azt hiszem senkinek sem volt ellenére. Még Lucynek sem, pedig nagyon elbújt a haja mögé. Cecynek hangját alig hallottuk, ráadásul sikerült saját magát kiforgatni, de hamar megoldotta a helyzetet, s Ginának adta a puszit. Mi van abban...Nem is ő volt az első. Lányok hamarabb adnak egymásnak puszit. Nem úgy a fiúk!
A csók az elmaradt, de egy puszit láthattunk Antal és Lucy között "csattanni". De miért is teszem ezt idéző jelbe, hisz talán nekik tényleg csattanó volt. Ezt már csak ők tudhatják. Hogy rólam még nem esett szó? Elnézést, de önmagáról nem szívesen firgangat az ember, de azt azért mégis, hogy igazán jól esett, amit kaptam. A legcsendesebb talán Rosina volt az est folyamán, de ős is, ahogy mindenki más jól érezte magát. Remélhetőleg várjátok már a következő összejövetelt, ami a szinfalak mögött szerveződik.

4 hét a világ körül

Eddig két nagyszerű eredményt "zsebelhettek" be a Pillusok.



A görög héten, Krisztyne Blackcat nyerte meg a főzőversenyt.


A spanyol héten pedig Kepler Antal nyerte el szoros versenyben a Tornerans Lovagja címet.

Pizsi buli

Kedves Pillusok!

Pénteken (08.28.) 18 órai kezdettel, pizsi bulit tartunk a kar társalgójában. Megjelenés pizsamában!!!

Pilluamuleto Krónika

szerző: Melinda Warren

Mint tudjuk, karunkat Failariël de Pilluamuleto alapította 1855. tavaszán. A karvezetői cím mégsem maradt sokáig övé, társaival együtt elhagyta iskolánkat. Posztját később Warenia Sytherna Sicard, a fatal bűbájtan tanárnő kapta meg. Helyettesének Celinda Sanna Lupehoxot nevezte ki, aki mágiatörténetet oktat iskolánkban. A becses és nagy multú kar nem sokáig maradt prefektus nélkül: Sicard professzorasszony Stefán Adriánnak adta a jelvényt, kit rövid időn belül Ireth Benkovits követett. Ezekben az időkben a Pilluamuleto toronyban töltöttük éjszakáinkat (többnyire). A kiköltözés körül Ireth visszaadta a jelvényt Wareniának, és Lupehox tanárnő is lemondott karvezető-helyettesi posztjáról. Nancy J. Mash tanárnő, ki a varázsfegyvertan nemes tudományának oktatása céljából érkezett a kastélyba kapta meg a karvezető-helyettesi címet. A tanárnő nem maradt sokáig Sicard professzorasszony helyettese, hamar elhagyta iskolánkat. A kar egy ideig helyettes nélkül maradt. Pár nap múlva a prefektusi jelvényt Melinda Warren kapta meg. Szinte ezzel egy időben Sicard tanárnő újból felkérte Miss. Lupehox-ot, hogy legyen a helyettese. A tanárnő elfogadta az ajánlatot. De ez a felállás sem maradt meg örökké. Sicard professzorasszony lemondott a karvezetőségről, és a bűbájtanról, vele egyszerre Adrián is a prefektusságról. Helyére ismét Ireth került. Helyettesnek és bűbájtan tanárnak, pedig egy francia férfi, Thierry de Montmorency érkezett. Innentől nem túl sok változás történt. Lupehox tanárnő lemondott posztjáról, helyére Thierry került, Celinda pedig karvezető-helyettes lett – ismét. Mi, azaz a Pilluamuleto diákjai pedig új prefektust köszönthetünk Krisztyne Blackkat személyében, ki egyben iskolaelső is. 2009. augusztus 24-én Melinda Warren lemondott prefektusi rangjáról.
-folyt. köv.-

A Pillu kar

A kar jelképe: Unikornis
A kar alapítója: Failariël de Pilluamuleto
A kar színei: Arany-Fekete




A kar leírása: Hogy milyen egy igazi Pilluamuletos diák? Azt nehéz lenne megfogalmazni pár mondatban, bár legfőbb jellemzőjük a hihetetlen ész, logika és a türelem. Teljességgel realisták, s követik a mondást is: "Többet ésszel, mint erővel."

Harcmodoruk egészen sajátos, a bűbájok és az illúziók igazi mesterei, kiválóan űzik még a művészeti mágiát is, s érdekli őket a történelem. Számukra ez az egyik legfontosabb dolog, így megtudhatják, hogyan keletkeztek a ma is használt varázsigék, honnan származik ez az ősi, titokzatos varázs. A bűbájok... hosszú és kitartó munka kell ahhoz, hogy a legerősebb, leghatásosabb varázsigéket megtanulja egy diák, de a mindennapi élethez az egyszerűbb bűbájok elengedhetetlenek. Egy Pilluamuletosnak ez nem akadály, hiszen az itt tanulók nagyon kitartóak. Elég leleményesek, kiszámíthatatlanok, de társasági lények lévén rengeteg barátjuk van. Logikus gondolkodásuk az egész alapja, enélkül talán nem is tudnának érvényesülni az életben.

Kedvességük nem ismer határokat, de rosszakaróikkal ők sem bánnak szebben, s talán ezt a hátteret már messziről meg is érzik. Na igen, az érzékeik is tökéletesek, ezen kívül nagyon jól értenek még az állatokhoz, s kiváló emberismerők, nekik még egy Extremusos sem állíthat akadályt - ezen szempontból. Nehéz kivetni valót találni a leírás alapján, de persze a Pilluamuletosoknak is vannak hátrányai, ezt viszont már mindenki maga válogatja.

S hogy miért éppen egy unikornis a kar jelképe? Talán azért, mert ez az a lény, amely a legközelebb áll a Pilluamuleto-hoz. Az unikornis művészi lény, már az ókori görögök is ismerték, s a kínaiak egyik szent állata is egyaránt. Ez persze nem jelentene sokat ebben az értelemben, ezt egyedül csak egy Pilluamuletos tudja megérteni, no meg a karalapító szívéhez is közel állt. Az unikornis tulajdonságai is nagyon hasonlóak egy Pilluamuletos diákéhoz, ígyhát nem is csoda, hogy Failariël ezt választotta.

A kar előtörténete: Failariël de Pilluamuleto már időtlen idők óta Tornerans városában élte megszokott életét, talán nem is töltötte mással az időt, csak újabb és újabb bűbájok kikísérletezésével, mikor aztán valaki felkereste. Már nem is tudni, hogyan történt az egész, de 1854 egy későbbi napján három másik nagyhatalmú mágussal együtt elkezdték felépíteni Tornerans új mágusképzőjét. No igen, nem volt egyszerű feladat, a sokat megélt tünde nő mégis belement az ötletbe, s amiben csak tudott, segített, az iskola díszítésének nagy része és a különböző bájolások rá jutottak, de rengeteg mást is tett az iskoláért.

Talán nem is kereshetett volna tökéletesebb alkalmat Failariël, mikor 1855 egy kellemes, tavaszi hajnalán felsétált a készülő kastély déli részébe, s megalkotta leendő karjának központját, a Pilluamuleto tornyot. Bár ezt homály fedi, valószínüleg itt dőlhetett el minden, itt rajzolódott ki gondolataiban a lehető legjobb megfogalmazás a kar diákjairól, jellemükről. Igaz, ezt nem lehet megválogatni, s nincs két egyforma ember, az elképzelt tulajdonságok legtöbbje mégis leolvasható a karba került tanulók arcáról, mozdulatairól. Pilluamuleto pontosan ezt akarta.

A tünde bő hét év alatt teljesen elkészült a tervekkel, kiötlött mindent, ami a karhoz szükséges, de ekkor végeszakadt az egésznek. Failariël úgy gondolta, hogy folytatniuk kéne, bíztatta is kartársait a jobb jövő érdekében, de mégsem ment vele semmire. A többiek elhatározására aztán ő is kijelölte magának leendő utódját, az akkor 409 éves Warenia Sytherna Sicard-ot, aki kevés habozás után el is vállalta a posztot. 144 évvel később, mikor már mindegyikük kellő élettapasztalattal rendelkezett, nekiálltak hát az iskola felújításának, előkészítésének, hogy az hamarosan megnyithassa kapuit a jövő nemzedéke előtt.