Szellem pályázat - II. pályázat

Nyikolaj Pjotr Konsztantyinov
(Szentpétervár, 1832 07. 15. – Tornerans, 1855. 09. 23.)

1832. július 15.-én látta meg a napvilágot, az Oroszországbeli Szentpétervárott.
Nemesi család egyetlen mágus csemetéjeként. Családja közeli rokonságban állt a Romanov családdal. Édesapja Szergej Fjodor Konsztantyinov, édesanyja Tatjána Nyikolajevna Konsztantyinova (született: Tatjána Nyikolajevna Romanova). Három testvére: Marija és Fjodor, akik ikrek voltak, és Zoya.

Nyikolajnál elég korán jelentkeztek a mágikus képességek, szülei és családja eleinte nem tudták mire vélni a sok „furcsa” dolgot, amit csinált, mindent kipróbáltak, és mivel a mágia világáról semmit nem tudtak szinte kétségbeestek tehetetlenségükben. Aztán egy nap Carszkoje Szelóból állított be hozzájuk az egyik ott élő, és szolgáló ember, Mihail Oszupov, aki azt állította tudja mi történt/történik a fiúval, és kétségbeesés helyett legyenek inkább büszkék rá. A szülők - Szergej és Tatjána - tele voltak kérdésekkel, de mielőtt többet megtudtak volna megkellett ígérniük, hogy soha nem mondják el a titkot a családon kívül senkinek. Mikor ez megtörtént odahívták a három idősebb testvért, Zoya 13, Fjodor és Marija 15 évesek voltak ekkor, Nyikolaj pedig csak 5 éves, vagyis túl kicsi ahhoz, hogy felfogja mi történik körülötte.

Mihail szépen aprólékosan, érthetően adta a szülők tudtára, hogy a fiúkban mágikus erő lakozik, olyan szépen készítette elő a történetet, hogy sem a szülők sem a család nem ijedtek meg, ehelyett érdeklődtek, hogyan tudnának segíteni rajta. Azzal tisztában voltak, hogy nem megfordítható állapot, és szerették volna a helyzetből a lehető legtöbbet kihozni. Tanítattni akarták a fiúkat, de ekkor még nem volt Oroszországban mágusképző, és igazából még egy tanodáról sem hallottak. Mihail felajánlotta, hogy csekély tudását átadja a fiúnak, de majd csak ha betöltötte a 10. életévét, mert addigra már talán feltudja fogni és képes lesz megemészteni a dolgokat. Az elkövetkezendő pár év nyugalomban telt, persze az idegenek furcsálták a dolgokat amiket a fiú csinált, de a családja egyre jobban örült az „adománynak”, amit a természettől kapott. Édesapja beleásta magát a családfájukba, hogy kiderítse honnan is származhat fia tehetsége, de mikor már 10 generációra visszamenőleg sem talált semmi említésre méltót, sem ő, sem neje családjában, feladta a keresést. Első 10 évét Nyikolaj főként nyelvek tanulásával töltötte, mivel szülei úgy gondolták, bármerre is viszi az útja ennek mindig hasznát tudja majd venni. A fiú még nem sejtette, milyen hálás lesz majd a szüleinek ezért.
Korán elérkezett Nyikolaj 10. születésnapja, az egész család vett már észre változásokat, a mágiáját és annak használatát egyre tudatosabbnak érzékelték. 1842. július 15.-én este megjelent Mihail, és magával vitte a gyermek Nyikolajt, hogy megtanítsa kordában tartani, és mégis erősebbre fejleszteni a varázserejét. A fiú nem tudta, de a csomagjai már készen voltak, miután elbúcsúzott családjától,hosszú útra indult. Édesapjától búcsú ajándék gyanánt egy baglyot kapott, akit Mihail hozott, így fogják majd tartani a kapcsolatot. Nyikolaj ekkor még nem tudta mi vár rá.

Mihail és Nyikolaj teljesen a nulláról indultak, és szépen apránként haladtak előre. Az első években csak a kordában tartás művészetét mutatta meg a fiúnak, ezután következtek azok az igék, amiket Mihail is tökéletesen tudott, és így át tudta adni tanítványának. Mikor Mihail úgy érezte már nem tud többet tanítani a fiúnak, aki eddigre betöltötte a 18. életévét tanácsolta neki, hogy menjen Farquem országába, ezen belül is Tornerans városába, hogy ott tovább képezhesse magát. Mihail hallott Pilluamuleto tündérről, akinek mágikus erejének és képességének a híre még a távoli Oroszországba is eljutott, üzent hát a Tündének, hogy van egy fiú akinek tanításra lenne szüksége, és ő úgy gondolta, hogy remek tanára lenne ennek az ifjúnak. Mihail ekkor már tudta,(legalábbis sejtette), hogy a fiú nagy jövő előtt áll, tudta, hogyha tovább képezik nem egyszerű mágus lesz belőle, hanem a legjobbak egyik, szinte Merlinnel lehetne egy vonalra tenni. Az elmúlt 8 évben kitartásával és bátorságával bizonyította ezt neki. De Mihail soha nem volt tanár, ő csak segíteni tudott elindulni a fiúnak, többet nem tehetett érte, így nagy örömmel fogadta a választ, hogy Failariël de Pilluamuleto vállalja a fiú tanítását. Nyikolaj 1851 januárjában indult neki a hosszú útnak, kérte mesterét, hogy tartson vele, de Mihail már nem volt fiatal, és nem akarta a saját maga által okozott terhet a fiú vállára tenni. Nyikolaj szíve szerint meglátogatta volna a családját, akiket 8 éve nem látott leveleket váltottak, de nem volt tanácsos találkozniuk, amíg a fiúban nem tisztázódott a saját erejének mértéke, viszont mire elérte ezt a szintet tudta, hogy most nem állhat meg egy pár napra sem, azonnal tovább kell képeznie magát. Miután elindult nap mint nap szánt pár órát, hogy gyakorolja képességét, és ilyenkor arra is fordított időt, hogy leveleket írjon szüleinek és Mihailnak is.


Farquem országát 1851 szeptemberében érte el a fiú, de innen még hosszú út vezetett Torneransba. A várost 1851 novemberében érte el végül. A város határához érve botlott bele Failariël de Pilluamuleto-ba. A tünde azonnal érezte a fiú körül azt a mágikus aurát, amiről Mihail írt neki, de mindketten jobbnak látták, ha a fiú nem tud az Ő levelezésükről. Elhívta magához, a fiú jól megtanulta, hogy képességét ne árulja el idegeneknek, így csak akkor ismerte be mikor Pilluamuleto mutatott neki egy-két bűbájt, amivel bizonyította, hogy Ő nagyon is jól tudja miről beszél. Ekkor érezte azt Pilluamuleto, hogy jól döntött, mikor elvállalta a fiú tanítását. Felmérte annak tudását, és meglepődve látta, hogy Mihail mennyi mindent megtanított a fiúnak. Kicsit megkönnyebűlt, mikor tudatosult benne, hogy nem az alapokról kell indulniuk, volt mire építeni, és ez jó érzéssel töltötte el a Tündét. Az idegenek elől próbálta eltitkolni Nyikolaj létezését, és ez sikerült is neki hosszú-hosszú ideig. Nyikolaj egyre több és több új bűbájt és igét tanult meg Pilluamuleto-tól, és a fiú a segítséget úgy próbálta meghálálni, hogy rengeteget gyakorolt, és ott segített ahol csak tudott. Mikor már egy éve volt Pilluamuleto tanítványa, a tünde készített neki egy saját pálcát – ugyanis addig csak a Mihailtól megörökölt 1000 éves pálcát használta- 13,5 hüvelyk, cseresznyefa, unikornis maggal készült pálca volt. Nyikolaj nagyon örült neki, és azonnal meg is írta Mihailnak és a családjának, hogy mi történt vele, tudta hogy szülei vele fognak örülni ahogy a testvérei is. Szerette volna látni őket, de tudta hogy a látogatásukkal veszélybe sodorná Pilluamuletoval közösen dédelgetett titkukat, és ezt nem merte megkockáztatni, sokkal jobban tisztelte a tündét, mintsem felelőtlenségével kihívja maga ellen a sorsot. A hálához, amit iránta érzett semmi nem érhetett fel, még a családja után érzett hiány sem.
A tanulás és a tanítás mindkettejüknek örömet szerzett, és elkezdték tisztelni egymást. Nyikolaj már három éve volt Pilluamuleto tanonca, mikor betoppant annak három mágustársa, Geralt el Extremus, James Pugnax és Clerd Signumus Fye. Ez a négy nagy hatalmú és bölcs mágus elhatározta, hogy alapít egy iskolát, amelyben a mágus és boszorkány növendékeket készítik fel a felnőtt korra. Pilluamuleto nehezen, de belement a dologba, ez éppen kapóra jött neki, hiszen neki már volt egy tanítványa, de ezt még mindig titokban tartotta, így nem kötötte társai orrára sem. Tudta, hogy ha tovább képezi Nyikolaj-t az átveheti a helyét, majd ha eljön az ideje, de tisztában volt vele, hogy az nem most lesz. Nyikolaj csak titokban segíthetett, segítetett pár díszlet elkészítésében, és kitalálásában. Főként a kitalálásban, nagyon ötlet gazdag fiú volt, így megkönnyítette a tünde munkáját.

Már álltak a vár falai, de Pilluamuleto még nem készítette el a saját karának tornyát. Elhatározta, hogy megmutatja a kastélyt Nyikolajnak, és a segítségét kéri. 1855-ben az éj leple alatt sétáltak a kastély tövéhez. Körbe járták többször is, mikor Nyikolaj rámutatott az egyik falra, hogy szerinte ott legyen Pilluamuleto tornya. A tünde elfogadta a fiú javaslatát, így megegyeztek, hogy Pilluamuleto még azon a héten létre is hozza a tornyot. Már épp indultak volna vissza a tünde házába, mikor a falból egy hatalmas tégla esett ki, és eltalálta Nyikolajt. A fiú azonnal szörnyet halt. Pilluamuleto mély gyászt érzett, elvesztett egy tanítványt, egy segédet, egy barátot, és egy olyan embert akire szinte fiaként tekintett, ezért elhatározta, hogy titokban fogja tartani a fiú létezését, bár csak 4 évet töltöttek együtt, de Pilluamuleto ezek után nehezen talált önmagára, talán igazán soha nem sikerült neki. Nyikolaj mindössze 23 éves volt ekkor. A fiú nem mondta el a tündének, hol találja a családját, így azokat Pilluamuleto nem tudta értesíteni, Mihailra bízta a feladatot, azzal a feltétellel, hogy nem jöhetnek ide, csak ott Oroszországban gyászolhatják Nyikolajt. Miután eltemette a fiút, a legnagyobb csendben és titokban, felment a kastélyhoz, és az adott helyen létrehozta a Pilluamuleto tornyot, akkor és ott határozta el, hogy a kar tagjainak minden tulajdonsággal rendelkeznie kell, amivel Nyikolaj rendelkezett, vagyis nem az erejére, hanem az eszére kell támaszkodnia, ötlet gazdagnak segítőkésznek kell lennie, tiszteletben kell tartania a másik kívánságát, és lehetne még hosszú ideig sorolni a listát. Tehát Nyikolaj Pjotr Konsztantyinov épp olyan alap pillére a Pilluamuleto-nak, mint maga Failariël de Pilluamuleto.


Amit maga Pilluamuleto sem tudott, hogy Nyikolaj szellemként mellette maradt, figyelte a munkásságát, látta az utódot, akit helyette választott ki, végig kísérte a Pilluamuleto kar összes karvezetőjének munkáját, és bármikor készen áll arra, hogy segítsen ha szükség van rá. Soha nem tudták meg, ha ő segített valakinek még az sem tudott róla akinek segített, ha arra volt szükség nyugalmat teremtett, ha arra volt akkor meg kedvet csinált, vagy épp megadta valamihez a kezdő hangulatot. Lehet, hogy neki köszönhetjük a párnák táncát a pizsi bulin? Nem tudhatjuk, csak bízhatunk benne, hogy megmutatja magát, és karunk tagjaként velünk marad majd.